Visszér és forró bozót, Jön is, megy is, marad is, mi az? A külső, rögösödött aranyér - Aranyér blog

Hogy szárad és nem nő be. Monumentálisan eltűnni, ez foglalkoztatta, s az írás mint az eltűnés nyoma. Az a es ősz, belül sündisznó, kívül gesztenye.

Ma van Rozália napja!

Az a valaki, írta akkor, aki napra-nap idecövekel, holnap, lehet, egy ingben nekiindulna a határnak. Például az a es ősz, ahogy rászárad, mint a szeretet. Akkor is: mintha sose akarna megvirradni.

Feje lágya benőni. Strabancol egy zörgő, tán esküvői csokorral, mindennek odaveri, beleakad vele mindenbe. Vár és vár, s ha kérded, mire, odasóz vele az ablakra. De nem kérded, mert utóvégre reggel lesz mégis, állva úszik az égben az ősz, egy Rakéta-porszívó vattakabátja, ami megmarad.

S hogy ez az ősz aztán elviszi a maradék leveleket is. Kopasz leszünk és allé, jöhet a hó, fenyők gyantája, vegyünk egy hegedűt. Egy másik év. A légy, mint a karórájába gyömöszölt idő. Pohár szódában jár a buborék, pakk, pakk, mondja a légy, dolgozik szünetlenül. Ül, nézi a csuklóját, várja a nullát. Sose készült el, mégis meglett, megíródott tejjel, azóta csak másolni kell, új visszér és forró bozót új gyertyát gyújtani mögéje, s javítgatni, dolgozni a savón.

Ha leég, ha pukkan a láng, elzörög hosszan a gyufával, vonatkefelevonat. Tapossak áramot, kérdezi még szelíden évekig, és üldögél a sötétben, de a tej az dolgozik, fehér ágbog és papírkaramell. A másikat, a némafekete órát három évre rá kapja Töltenek-e műtét után a visszerek. Ír tehát és kibámul az ablakon, egy elzuhogó, kései autóbuszra. Fölszegett fejű üvegdelfin, írja, forró vízistrucc az érintőúton.

Egy emberi vitrin, édesem, egy dadogó emberi vitrin a városszélen, elkenődő babafejekkel, tésztakézzel. Befékez, csikorog a kanyarban, úgy lehet, felszáll, laposan és egrigyulán. Azok a térdig kopott, síró fékpofák.

Gyógynövény lexikon

Hány gépszalag ér egy örökírót? Kilenc év van abban a tinta- és tevehold időszelvényben, amire akkor rálát, nézzen bárhonnan és bármire.

Család-barát: Gyógymódok a visszér kezelésére

Monumentális térzselé, minden balról jobbra áll vonulni, keresztül a Város mikrolobogó tűpárnáján, majd a laktanya ernyedt kantinfényein, majd.

S hét évre rá és három hétre rá felköltözik az égre gyertyaszálon a Köztemető, rózsás, vonatfekete gyászuszoda. Vérköd, mondja egy asszony kenőcs a kezek varikózisára a fineliner történetben, de úgy higgye el, vérködvér, s hadonászva magyarázza a gyertyaláng fölött, hogy hát olyasfajta, mint mikor föloldanak savban egy tolult, erős borbélyt, készülődik, kipakolja az eszcájgját, pamatját és beretváját, mindent, és akkor egyszer csak elmaratják nyomtalanul, ha érti.

S hogy visszér és forró bozót nem kell félni, az a szűnetlen nyiszorgás csak a csillék a magosban, át van ez a völgy drótozva fejtől lábig. S hogy hát a Visszér és forró bozót. Miután akkor éjjel eldönti, hogy aznap van, föláll és kimegy a lakótelepi konyhába a hűtőszekrényhez, vodkát iszik. A nyelve kráterein és bimbain kilenc évnyi szilánk és üvegmarat, príma anyag, talán sejti már.

Vízkő és szénsav az ujja hegyén, wertheimkalapács. Van az arcodban valami. Egy vasaló. Egy nehéz kép merül fel akkor, táj van benne, vágás és holdfény, távoli konyhaszag, hogy a fogán érzi a lavórbádogot, olyan, a horganyt vagy bonyhádi zománcot, szidolban áll a bamba hold, bever az ajtó üvegén, hol a negyedgömb falikút mosolyog, mint a kismamák.

Lágy bim-bain. Az ember átveckelődik a peremen, botorkál az visszér és forró bozót lefelé, egyre kevésbé lép bárhová, s jó ha a ködig eljut: eszi a borbélysav az aljat. Száll a hamisch, trampli harangszó a völgy fölött. Pattog és humákol a lambéria, elég majd annyi, hogy meglöki a könyökével, s bemozdul az egész, a hattyúk, a törperepülő.

Zörgeti a szél a bádogot, odasóz neki a csokorral. Megy le az ember a makadámon. S csinál majd egy asszonyt. Egy aládúcolt, örökre befékezett autóbuszban, írja, s hogy fentről, mint agyonhasznált trencskó-kabát vizes téglácskái a telkek. Zártkert, bányászveteményes, a ponyvatartó bordákon fölkopaszodott, vörhenyeges lugas, csörög a szőlő fülbevalója, s lábán a csau antilopszandál.

Tengelyen hoztuk ki anno, mondja az asszony, de csak a kasztni kellett, a kasztni bódénak.

A thrombophlebitis rizikófaktorai

Tíz év verítéke és iparkodása benne, tízé, úgy higgye el, bedeszkázni, fösteni, csinosítani szakadatlan. Első este, mikor elment a traktor, s az én uram megácsolt a busznak végleg, kiütötte a kerekeket baltával, nagyot rikkantott, emlékszek jól, hajdete, Pudvás, hej te, Fekete, s legurította az Aljba mind a négyet.

Ott eszi a kősav azóta is a Beretvásban. Van vele munka, volt. Kér bele cukrot?

Mi hajlamosít a visszértágulat megjelenésére? Elsősorban az álló foglalkozást űző embereket veszélyezteti, és nőknél négyszer gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. Ugyancsak nagyobb a betegség kialakulásának kockázata terhesség alatt, valamint elhízott embereknél és időseknél. A visszerek kitágulása kevés panaszt okoz, ha csak a felszíni ereket érinti.

Omlós és savanyú, eltelik nehéz nedvességgel a völgy, ahogy leereszkedik az este, híg szurok, ködesőkabát, borosta és savó. Surrog a magasban egy kerékpár, látni olykor egy darabot a kerekéből. Sáros Csepel-gumi, amint kibújik, el is alszik. De maga a palack, az például elbújtatva a motorban. Ég a gáz, nagy púpokat rak az asszonyra az árnyék, s veszi is vissza, talán ha negyvenhét éves. De az ősznek, a koromnak, a hitvány, nyirkos baltáknak együtt van valami erős fémszaga, jobbára az világít.

Troxerutin gél visszeres vénákra vonatkozóan

Meg a laktanya agácáin túl a város. Por van, ha megfelel. S hogy ne riadozzék, visszér és forró bozót menyét avagy féreg, csak valahol közéfú a francos szél a vaslemeznek, tömtük, megkezeltük üveggyapottal, hiába. Úgy rí néha, mint a tücskök.

Ha azt hallaná, ahogy nyáron a tücskökkel cicerélnek a sünik, ültünk kinn, füleltünk, szellőzködtünk. Rábagóztunk, megkerestük a Szokolban a Petőfit, két sörösüveg meggybor is elment, elszopogattuk. Ha azt még hallaná! Szerzett valahonnant egy pótkocsi szegélylécet, pargettásoknál talán, abból rakta be lambériával, de közémegy. Megfullad magában a gyertya.

Rögösödött aranyér Megismerek egy hanglejtést a telefonban.

Lecsorog az oldalán, és szétterül a meleg gyökérzet, mígnem egy viaszfonat az egész, s elfogy a törzs. Ágaskodik, nagyot köp a láng. Ami derengés a mustárospohárban megmarad, épp elég a kiskanalat megtalálni. És a porcukrot.